Category Archives: megemlékezés

ALKONY SZÁLL A TÁJRA…

BLUMENTÁLER NÁNDOR, A MAGYAR IGAZSÁG ÉS ÉLET PÁRTJA ALELNÖKÉNEK ÖRÖKKÉ VELÜNK ÉLŐ EMLÉKEZETE

Mint síri árnyék, alkony száll a tájra,
A völgyre hull zord néma sűrű fátyla.
A lélek, melynek vágya szárnyat ád,
Mint fáradt vándor jár az éjen át.
De küld az ég, ó drága csillag, téged.
Míg árad ránk lágy égi tiszta fényed,
A vándor útján áldva gondol rád,
És bátran járja a bús éjszakát.
Ó, drága alkonycsillagom,
Mily jó, ha fényed láthatom!
Kit szívem őriz vágytalan,
óvjad az űrben, ha átsuhan!
Útjára nézz, vond égi fénybe,
Mert ő, mint angyal szállt az égbe!
(Richard Wagner: Tannhäuser – Wolfram – Lied an den Abendstern)

„Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Teremtés 2.7)

Nándor, kedves Barátunk földből lettél, csontjaid, húsod hordozta sorsodat, sorsunkat, hálás és gondos őrzője voltál minden ember legsajátabb ajándékának: őrizted Isten leheletét.

Génjeid a Kárpátok köré láncoltak, itt volt hivatásod, itt volt, közöttünk volt sajátos, Neked rendelt feladatod.

Amikor mi megismertünk Téged, már a test meg-megfogyatkozó erejét láttuk, de micsoda kitárulkozó lélek, milyen nyílt, megnyugtató, őszinte tekintet, milyen értékes, gyarlóságainkat elfogadó barátság áradt felénk hatalmas, mindig a magyar igazságért és életért dobogó szívedből, több volt már Benned a Lélek, mint a test, már a lélek uralta végtelen méltósággal a fájó ízületeket.

Milyen szépen, irigylésre méltóan tudtad szeretni a Neked jutott, szegényes életet, micsoda örömmel és megbecsüléssel fogadtad a legegyszerűbb felragyogásait is a hétköznapoknak, az együtt töltött óráknak, perceknek!

Mennyire átviláglott a lélek halhatatlan derűje barátságod minden megnyilvánulásán!

Ha a MIÉP lelkületét testbe kellene formálnunk: nincs Nálad hitelesebb modell ehhez, Nándor. Ami a MIÉP-ben népnemzeti, az Te voltál és mindig is Te leszel.

Hiányzol, mindig is hiányozni fogsz. Az életbölcsességeid, táltosi elhivatottságod, a tréfáid, a mosolyod, a szelíd, nyugodt erőd, a kézfogásod melege, a megosztásaid üzenete, a tanácsaid, közös harcunk.

Köszönöm, hogy Isten Téged hozzánk tartozni rendelt

Csurka István emlékezete

Nagy László: Szólítlak hattyú

Rémálmom temploma, s én alul
izzok, szavamat nem halkítom,
de sikoltom halhatatlanul:
Úristen, én nem vagyok itthon?

„A magyar nép ma nincs hatalmon”

Tíz éve már halhatatlanul sikolt a Nagy Vátesz, a Magyarok Géniusza, akit a jobb sorsra érdemes magyarság életében lobogva követett, míg Atyját vesztve szétszéledt, riadtan keresve az igazodási irányt, a célt!

Bizony igen árván maradt néped!

Mégis, mégis!

Nem tettük le a zászlót, az eszme ma is érvényes, a tanítás aktuális, egybegyűjteni az értelmes, teremtő gondolatot, küzdeni a közös igazságért, védelmezni a nemzeti érdeket, a hazát és védőhálót szőni az egyes emberek közössége, a kultúra, a nyelv köré!

A Magyarok Istene bennünket úgy segéljen.

Ott leszünk sírodnál, István Bátyánk, 2022. február hó 5. napján 14.00 órakor. Aki magyar és aki miépes, aki tud és képes: velünk tart.

Ha Te velünk: ki ellenünk?

Nem, nem 78 évet éltél. Velünk, híveiddel élsz mindörökre.!

Magyar Igazság és Élet Pártja
Galicza Nóra pártigazgató
Nagy Zoltán elnökhelyettes