A MIÉP választási munkaprogramjainak mindenkori alapja a Budapesten és Balatonedericsen Csurka István által megfogalmazott, 2005. év augusztus havában írásba foglalt és közzétett „A rend programja”: szándékaink, céljaink és javaslataink örökös foglalata.

Jelszavaink:

• Új magyar nemzeti önépítést!
• Megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni!
• Nemzeti és radikális – nem mások ellen: a magyarságért!
• Előre a Magyar Úton –  a csurkai harmadik úton!
• Alapítsunk végre magyar államot magunknak, Magyarország legyen a magyarok országa!
• Voltunk, vagyunk, mindig egyre többen leszünk!

Célkitűzéseink:

1.)     Politikai céljaink

A Magyar Igazság és Élet Pártjának legfőbb célja a közéletet permanensen és gyógyíthatatlanul mérgező megosztottság, a nemzettagok közötti árokásás és kölcsönös kútmérgezés megszüntetése, a nemzetközösség egysége munkaállamának megvalósítása:

minden magyar felelős minden magyarért!

Bármely hivatást gyakoroljon is, a haza bármely részén éljen, minden nemzettag egyként és nemzethez való tartozásában értékes, a nemzettagok egyes hivatásközösségei együttműködve, egymás nélkülözhetetlenségét tudatosítva és tisztelve képesek a haza általános jólétét és jóllétét segíteni. Bizonyosan nem emelnénk piedesztálra egy olyan politikust, aki széthúzást, gyűlölködést szít, nemzettagok egymásra acsarkodására buzdít, aki vezető tisztségét arra használja, hogy kizárólag maga, hozzátartozói és az őt dicsérő, általa kitartott hívei gyarapodjanak, még ha ez „átlátható módon” történik is. A köz javára szolgáló megbízatás önmagában nemcsak kellő erkölcsi, hanem megfelelő, bizonyos esetekben még talán el is túlzott anyagi megbecsüléssel is jár: ennyi legyen elég!

A Magyar Igazság és Élet Pártjának nemzetvezető ideálja egy sztoikus, aszkéta és tiszta kezű kormányzó, minisztereivel, azaz főtanácsosaival együtt. Sztoikus, mert minden döntését áthatja a bölcs és nyugodt, nemzetét és hazáját mindenekelőtt tekintő erő, annak biztos tudása és akarata, hogy minden nemzettag elsődleges kötelessége a nemzetéhez való, attól elválaszthatatlan, lánglelkű tartozása és a nemzettagok jogai kizárólag ebből a kötelezettségükből fakadhatnak, azok nem velük született módon, minden erőfeszítés nélkül járnak nekik. Aszkéta, mert maga és hozzátartozói, de kiválasztott főtanácsosai is életvitelszerű példát mutatnak arra, hogy a mammon előtt való hódolás, a konzumidióta evilági hívságok státuszszimbólumként való imádata, a kivagyiság nyárspolgári életformája elfajzott, nemzetidegen és lélekromboló métely. Tiszta kezű, mert kizárólag nemzetét szolgálja, magának és követőinek ezért semmit nem kér vagy vár, viszont felelőssége abszolút tudatában mindent feláldoz a nemzeti önépítésért. A jelenlegi magyar közélet egyik politikai oldalán sem lelhető fel ilyen nemzetvezető személyiség, még csírájában sem, ezért döntött úgy a Magyar Igazság és Élet Pártja, bár nem tülekszik közéleti hatalomért, hogy alapító örökös elnökünk, Csurka István szellemi hagyatékának üzenetét minden politikai választás során, de azon túl is újra és újra felmutassa a nemzetnek.

Minden ízében elutasítjuk a globalista, anyagias, fogyasztásorientált világnézetet, még akkor is, ha az nemzeti palástot igyekszik ölteni, mert valójában minden ilyen király meztelen. Nem azok vagyunk, amink van. A személy önmagában, hivatásközösségei által nemzethez tartozásában érték, és a legnagyobb erénye nem az általa megszerzett anyagiak, hanem hivatásközösségei, végső soron nemzete formálta személyes egyedisége, jó szándéka, szaktudása, hivatásközösségeiben és nemzetében való jelenléte, küldetéseként mindennek építése, emberséges hazafisága, lelkének a Magyarok Teremtőjére nyitott tágassága.

• A népességfogyást meg kell állítani, majd azt nemzetgyarapodásba kell fordítani. Ehhez a magyarság fizikai és lelki egészségét meg kell erősíteni, betegségmegelőzéssel, egészségmegőrzéssel, a magyarságtudat és magyarságérzet visszanemesítésével, mint általános és egyedül egészséges mentális állapot elérésére való törekvéssel minden korosztály tekintetében.
• A főállású anyaság jó hasznot hajtó munkaként elismerése és támogatása a Magyar Igazság és Élet Pártjának legeredetibb és legalapvetőbb célkitűzése megalapítása óta. A család, mint a legelemibb hivatásközösség fenntartó, gondoskodó, nevelő kovásza: az anya. A legalább két gyermeket élethivatás szerint nevelő, gondozó anyák részére lehetővé kell tenni, hogy anyaságukat, mint főállású munkaviszonyt élhessék meg, ezért őket legalább a havi legkisebb kötelező munkabér összege illesse meg, mindaddig, ameddig az anya hivatásközösségi küldetését illő méltósággal képes és hajlandó ellátni, ennek ellenőrzését e sajátos típusú foglalkoztatás jogkörével is megerősített, a hivatás fegyelmezett és odaadó gyakorlásának betartatására képes családsegítő szolgálat útján kell megszervezni. A főállású anyaság választásának joga nem köthető sem házasságban vagy élettársi közösségben élés, sem iskolai végzettség, sem pedig más, akár korábbi munkaviszony meglétének feltételéhez.

• Feladatunk az elmagányosodó, idős nemzettagjaink lelki, fizikai támogatására a szociális hálózat fejlesztése a nemzetgondozó hivatásközösség részeként, a nemzetgondozók ilyen jó hasznot hajtó tevékenységének méltó anyagi megbecsülése is. Kifejezetten segíteni kívánjuk a nyugdíjas korúak nemzeti értékápoló és értékmentő közösségi életét, hiszünk abban, hogy az aktív, nemzettagként megbecsült és elismert, magát fontosnak érző személy egészségesebb, kezdeményezőbb, boldogabb és hosszabb életet élhet. Szükségesnek tartjuk a felosztó-kirovó elvű nyugdíjrendszer fenntartását és még kiegészítő jelleggel sem kívánunk visszatérni a kötelező társadalombiztosítás keretében a tőkefedezeti elvű nyugdíjrendszerhez, ennek a rendszernek kizárólag az önkéntes öngondoskodás keretei között van helye. A nyugdíjak értékének kiegyensúlyozásához annak számítási rendszerét kell megújítani a nemzetközösségi érdekkiegyenlítés szellemében.
• A középkorú férfi népesség egészségi, mentális állapotának katasztrofális következményeit évtizedek óta tétlenül szemléli a politika, okai részben feltárásra kerültek mentálpszichológiai kutatások által, ugyanakkor ezek megállapításait, javaslatait a szakpolitikák nem alkalmazzák: hiányzik az átfogó, reális célokat megvalósítani képes egészségpolitika, lakáspolitika.  Nem javulnak a nemzetegészségügyi adatok a szív- és érrendszeri megbetegedések, a tumoros megbetegedések vonatkozásában.  A legkülönbözőbb függőségeket, amelyek a permanens stressz elkeserítő fokát jelzik (alkohol, dohányzás, kábítószer) a nemzetegészségügy, mint hivatás fókuszába kell állítani, és a megelőzésre, a gyógyulásra szükséges összpontosítani.  Álláspontunk szerint e függőségekkel segítő szándékkal nemcsak szembe lehet, de szembe is kell nézni, megelőzni e függőségek kialakulását, ameddig csak lehet visszafordítani, enyhíteni, megszüntetni egyéni és társadalmi káros szövődményeiket.

Ideje a közbeszéd tárgyává tenni azt a súlyos és folyamatosan fennálló stressz-állapotot, amely a családok férfi tagjaira nehezedik, pusztítva a férfi nemzettagok egészségét, károsítva az egész nemzetközösség szövetét.  A férfiak lelki egészségének megőrzésére átfogó stratégia kidolgozása nem halogatható. A családon belüli erőszak elkeserítő tobzódása e lelki egészséghiánynak közvetlen, a honi perverziók és aberrációk halmozódása pedig közvetett következménye. Ennek felszámolása kizárólag az alábbi, egymásra épülő kezelési módok segítségével elsősorban gyógyászati, ennek eredménytelensége esetén közigazgatási-kényszergyógyítási eszközök és módszerek, és csak végső soron a büntetőjog, mint ultima ratio következetes alkalmazásával lehetséges.

• Az erőszakos bűnözés drasztikus visszaszorítása szükséges, különös tekintettel a felfegyverzett, csoportos, bűnszövetségszerű, stabilizálódott elkövetői szubkultúrák halmozódásának és terebélyesedésének megfékezésére. Amennyiben az állami rendőrség ehhez kevés, akkor önkormányzati rendőrség, (nemzetőrség vagy csendőrség) felállítása szükséges, mindenképpen a fegyelmezettség és a szakmaiság, mint hivatásközösség-szervező erő szellemében, határozottan mellőzve az irreguláris lakossági összeverődések kontrollálhatatlan fellépését a jelenséggel szemben.
• Meggyőződésünk, hogy minden magyar nemzettag igényli a szépséget, a jót, a biztonságot, a valódi, jó hasznot ez jelenti nemzettudatos önfejlődésében. Átfogó program kidolgozását szorgalmazzuk a lakótelepek, az elhanyagolt lakónegyedek élhetővé tételére, együttműködve az ott élőkkel. Közös és elkötelezett küldetésű közösséget, az azonos földrajzi helyen és helyzetben együtt élő lakosok hivatásközösségét formáló részvétel, tevékeny erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az eredmények megtarthatóak legyenek, figyelmet fordítva a lakóközösségi programok folyamatosságára, a visszacsatolásra is.  Nem egyszeri kampányakcióra, hanem a közterek, a nemzetközösségi helyi élettér normalitásának visszaszerzésére és megőrzésére van szükség, meg kell teremteni és fenn is kell tartani, ösztönözni kell a hivatásközösségi igényt a rendezettségre, a tisztaságra. A lelki egészség alapvető segítője a szép környezet, amely így vagyoni hasznosságát meghaladóan jó hasznot is hajt, a nemzettagok lelki-szellemi épülését is szolgálja.  Kiállunk a lakóközösségi munka, mint hivatás megbecsülése mellett, ezt anyagilag támogatni, szervezéssel, szakértelemmel segíteni szükséges, megadva a kezdő lendületet e hivatásközösségi élet újjászervezésének, megerősítésének.
• A közhatalomnak aktívan kell támogatnia a határon túli magyarok lehető legmagasabb szintű, tehát területi autonómia törekvéseit, állhatatos szigorral kell fellépnie nemzetközi színtéren is a határon túli nemzettestek tagjait ért támadások, atrocitások ellen.
• A határon túli magyar nemzettestek intézményei és vállalkozásai megerősítése elemi érdekünk, ideértve a határon átnyúló nemzetközi együttműködési programok szorgalmazását, különös tekintettel a vízminőség javítására, talajegészség megőrzésére, ökológiai művelésű termőterületek növelésére, valamit ezek összekapcsolásának ösztönzésére, továbbá a hulladékgazdálkodás területére is.  Határon átnyúló együttműködési programok kidolgozása és működtetése szükséges a konnacionalitás szellemében az ipari létesítmények korszerűsítésére, a környezetterhelés és egészségkárosító hatások minimalizálása érdekében. A teherforgalom – ugyanezen eszmeiség mentén – vasútra terelésének ösztönzése szükséges, a települések közúti átmenőforgalmának szisztematikus visszaszorítása érdekében.
• A hungarikumok, a magyar állat- és növényfajok kiemelt védelmére, elterjedésük fokozására sokkal komolyabb támogatást kell fordítani, mint a megelőző évtizedekben, a széles körben alkalmazandó génmegőrzési programok bevezetése elengedhetetlen, tudatosítani kell a magyar biodiverzitás értékét.  Az őshonos fajtáink termesztésének, tartásának, piacra juttatásának biztosítása elsődleges feladat.
• A valóban történelmi keresztény egyházak értékteremtő tevékenységét elismerjük. Az újszövetségi keresztény hitelveket, erkölcsi elveket valló egyházakat a magyar nemzet lélekgondozó hivatásközösségének tekintjük. Bár az állam az egyházaktól elválasztott, így egyházi vezetők állami vezetők nem lehetnek, az újszövetségi keresztény értékrendszer pasztorációs tevékenységét az állam támogatja. Egyéb egyházak állami támogatást kizárólag jó hasznot hajtó, tehát a magyar nemzeti önépítést valóban segítő szociális, kulturális, oktatási tevékenység alapján, az állammal kötött egyedi megállapodások szerint, e tevékenységről való folyamatos visszacsatolás mellett kaphatnak.
• A Nemzeti Vagyonkataszter önálló részeként tételes mérleget kell készíteni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következményeiről. A vagyonmérleg mellett eredménykimutatásban kell beszámolni a csatlakozás jogi-, erkölcsi- és nemzeti szuverenitásunkat korlátozó vonatkozásairól is, az így elkészült beszámolónak a lehető legszélesebb körű nyilvánosságot kell biztosítani, ennek alapján népszavazásra kell bocsátani Magyarország Európai Unióból való kiválásának (HUXIT) kérdését, az országos és helyi választásoktól eltérően e népszavazáson való részvételt a magyar választópolgároknak kötelezővé kell tenni.
• Meg kell állítani a diplomások, a szakmunkások és a fiatalok kiáramlását, a gazdasági érdekű disszidencia ellen itthoni kedvező foglalkoztatási és szociokulturális feltételek megteremtésével kell küzdeni, elsősorban az egzisztenciálisan még meg nem állapodott nemzettagok esetében, a magyar munkavállalói hivatásközösségbe való integrálásukat biztosítandó. Értelmetlennek tartjuk az egzisztenciálisan már megállapodott középosztály további támogatásokkal, adókedvezményekkel való túlerősítését, az elitképződést a nemzetközösség egysége ellen ható jelenségnek tartjuk. Az egykor kiterjedt települési szolgálati lakások hálózatának járási szintű megújítását javasoljuk a fiatal diplomások, okleveles szakmunkások lakhatásának elősegítése és itthon tartásuk támogatása érdekében, előnyben részesítve a fiatal családos szakembereket. A vidék szellemi, lelki kiüresedésének, elsivárosodásának megállítására a népnemzeti kulturális élet kifejezett támogatása szükséges.  Fiatal gyógyszerészek, háziorvosok számára a praxis megvásárlásának kényszerét is félretéve támogató programot kell kidolgozni, amely segítené a vidéki lakosság egészségügyi ellátottságának fejlesztését is.
• Nem mondjuk azt, hogy az idegen rút, de azt sem, hogy az idegen szép: befogadásuk előtt megnézzük őket magunknak. Magyarországon csak a magyar ésszel és szívvel élni vállaló, hagyományainkhoz és szervesült ősi kultúránkhoz mindenben adaptálódni kész és képes idegen telepedhet le, aki aktív fizikai és szellemi erőfeszítésre hajlandó az új magyar nemzeti önépítésben. A magyarság dönthesse el, hogy kiket fogad be a hazájába, akár a befogadást kérők szerinti régiókra vonatkozó, regionális népszavazások megerősítette kvóták felállításával, a befogadni előzetesen alkalmasnak ítéltek választott regionális nemzetképviselők által történő jóváhagyásával. A betelepülők befogadására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásainkat hatályon kívül kell helyezni, legfőképpen a 2010. évi CXI. törvényt (2010. XI. 15.) az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodás és annak módosításainak kihirdetéséről, mivel ez a törvény – jellegében egyedülállóként a magyar jogban – a honi letelepedés és vállalkozás szempontjából európai polgári szabadságjogokat biztosít Európán kívüli, itt honképtelen és nem törzsökös ázsiai népesség tömeges beáramlásához.
• A konnacionalitás szellemében, közös, nemcsak a magyar állam részéről való egyoldalú tehervállalással a déli határkerítés által feltorlasztott bevándorlók okozta rombolás megállítására, kárainak enyhítésére a szerb állammal együttműködve nemzetközi szerződésben is kölcsönösen vállalt stratégiát kell kialakítani és azt pénzügyi, személyi valamint infrastrukturális állományában is fenn kell tartani.

• Az elmúlt évtizedek valamennyi privatizációs szerződésének és bankkonszolidációjának felülvizsgálata szükséges, amennyiben ezek vonatkozásában az elévülési idő eltelt, az elévülést nyugtató körülmények bíróság általi megállapításával. E szerződésekben vállalt kötelezettségek (különös tekintettel a környezetvédelmi beruházások, technológiai fejlesztések, munkavállalók jog- és érdekvédelme) megszegése vagy elmulasztása esetén a privatizációs szerződések felmondása szükséges, ennek eredményeként pedig – az átadott vagyon visszaállamosítása helyett – a vagyon átadása Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében a munkavállalói hivatásközösségeknek.
• Meg kell alkotni az átvilágítási törvényt és nyilvánosságra kell hozni annak eredményét. A rákosista-kádárista rendszert kiszolgáló funkcionáriusoknak, akár nyíltan, akár konspiratív, elhárítási módszerekkel működtek közre aktívan 1990-ig a rendszer fenntartásában: a magyar közéletben nincs helyük, sem országos, sem helyi szinten semmiféle köztisztséget nem tölthetnek be.
• Ne a globalista tőke vagy az ennek kegyeit kereső, ezt kiszolgáló nómenklatúra-burzsoázia kívánságai és kiváltságai határozzák meg a hon sorsát. Véget kell vetnünk annak a kártékony gyakorlatnak, hogy az állam – munkahelyteremtés címén és indokával – ellentételezés nélküli tőkejuttatásban részesíti és egyedi adómegállapodásokkal dédelgeti a nemzeti költségvetés terhére betelepülő vagy hazai mágnások által alapított ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi óriásvállalatokat. Vállalatoknak költségvetési tőkejuttatás kizárólag a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében lehetséges. A környezetkárosító és a munkavállalói egészségre kimondottan ártalmas iparágak képviselőit minden eszközzel távol kell tartani hazánktól.
• A nemzeti törzsökösségnek megfelelő iparágakat (könnyű-, élelmiszer-, jármű, elektronikai) újra kell indítani a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében. A reorganizációt nagyobb részben vissza nem térítendő tőkejuttatással, kisebb részben rögzített, alacsony kamatozású állami hitelekkel kell segíteni.
• A hajléktalanok elhelyezését, számukra lakóotthonok kialakítását megélhetési magánvállalkozások közbeiktatása nélkül kell megoldani, a hajléktalanokat be kell vonni az otthonfenntartási munkákba, rehabilitációjuk ártalomkezeléssel, oktatással is segítendő. Egy európai kultúrában, keresztény és patrióta hazánkban méltatlan annak eltűrése, hogy nemzettagjaink állatias körülmények között tengődjenek: a hajléktalanságot meg kell szüntetni.
• Fontosnak tartjuk, hogy a devizahiteles tragédiák ne ismétlődjenek meg, bármilyen konstrukció keretében is került sor egy család tényleges lakhatását biztosító kölcsönszerződés megkötésére.  A lakástulajdon fő szabály szerint a magyar családok egyetlen és legfőbb vagyona, ennek megtartására és megvédésére normatív védőháló bevezetése szükséges, a kötelező felelősségbiztosítások módján megalkotott és finanszírozott, állam által is támogatott kockázatviselő közösség formájában.

• Az elmúlt évtizedek közvagyonmérlegét – a közvagyon gyarapodása vagy fogyása szempontjából – Nemzeti Vagyonkataszter formájában fel kell állítani. A Nemzeti Vagyonkataszter alapján a hirtelen, értéket, „jó hasznot” teremteni nem képes vagyonszerzéseket közigazgatási és polgári jogi úton egyaránt felül kell vizsgálni, a „jó hasznot”, tehát a materiális értéken túli, a nemzetközösség és annak alkotóelemei számára eszmei és erkölcsi értékgyarapodást eredményező közvagyonból származó magánüzemi és -üzleti vagyont – annak közvetett vagy közvetlen, különadókkal történő visszaállamosítása helyett – az ezen értéket megtermelő munkavállalói hivatásközösség részére a megújított Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében, mint át nem ruházható, a hivatásközösségben betöltött álláshelyhez kötött üzletrészekként kell felosztani és a munkavállalói hivatásközösségben az üzletrésznek megfelelő hozamokból annak mindenkori munkavállaló tulajdonosát kell részesíteni, nem az ügyvezetést.
• Az ivóvíz, a termőföld és a föld kincsei feltétlenül védendő értékek. A nemzetstratégiai szempontból jelentős nyersanyagok kizárólag állami tulajdonban lehetnek, ezek koncessziós célú hasznosítása kizárólag állami többségi tulajdoni részesedést és szavazatelsőbbséget biztosító vállalkozások keretében lehetséges. Ipari létesítmények létrehozatala elsősorban barnamezős beruházásként történjen, a termőföldet óvni kell, mind területe, mind termőképessége szempontjából. A bármely okból kitermelt földfelszíni termőrétegnek külföldre való elszállítását jogszabállyal kell tilalmazni. A hulladékimport minden formáját le kell állítani, az ezzel összefüggő visszaéléseket a büntetőjog szigorával kell kezelni: Magyarország nem lehet szemétlerakó hely!
• A munkahelyi szakszervezeti és üzemi szabályozási kettősséget meg kell szüntetni. Mivel az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a szakszervezetek pártoktól való függősége nemhogy nem enyhült, hanem erősödött, ezek jog- és érdekérvényesítő feladatait a munkavállalói hivatásközösségekben fel kell számolni, a szakszervezetek pártideológiát a munkahelyeken nem képviselhetnek. Szabályozó és érdekvédő szerepüket a munkavállalói hivatásközösségekben teljes terjedelemben az üzemi tanácsok veszik át, amelyek szakmai-ágazati szinten is kiépülnek, biztosítva ezzel a munkavállalói hivatásközösségek aktív és érdemi részvételi lehetőségét a foglalkoztatási viszonyok állami szabályozásában, a szakszervezeti érdekellentéten alapuló osztályharcos érdekvédelmi modell helyett a nemzeti egység érdekkiegyenlítő munkaprogramjának szellemében.
• A fiatalok iskolán és munkahelyen kívüli kulturált szórakozását, ifjú nemzettagokhoz méltó társasági életét elő kell segíteni, anyagilag is ösztönözni kell az ilyen szabadidős közösségek nemzeti programszervezését, patrióta könyvtárak kiemelt támogatását, a nem versenyszerű sportolási lehetőségek megteremtését. A népnemzeti igényességű kulturált szórakozás támogatását is a „jó haszon” nemzeti értékszemléletében kívánjuk megvalósítani. Kulturált az az értékes szórakozás, ami a nemzeti egység összetartozását kifejezi és elmélyíti, idegen kultúrminták helyett tradicionális, törzsökös magyar értékeket képvisel. Más típusú szórakozásminták közpénzből nem támogathatók.
• A közösség tagjai elleni erőszak és a közösség elleni izgatás büntetőjogi tilalmát szigorúan és következetesen kell alkalmazni a magyarokkal, a magyarsággal szembeni elkövetett atrocitások, ártalmak esetében is. Minden Magyarországon élő, honképes és törzsökös nemzeti és nemzetiségi hivatásközösség jogait azonos mértékben, következetes szigorral kell védeni, sem negatív, sem pedig pozitív diszkrimináció e téren nem lehetséges.
• A hadsereget mind létszámában, mind szakmaiságában, mind hazafias elköteleződésében meg kell erősíteni, annak tudatosításával, hogy a nemzet teljeskörű militarizálása, a nemzettagok általános felfegyverzése szükségtelen és a nemzet egysége szempontjából kifejezetten veszélyes. A honvédség, mint a nemzetvédelem küldetését megtestesítő hivatásközösség fontos, meghatározó, de nem privilegizált, más nemzeti hivatásközösségekhez képest nem elsődleges nemzetalkotó. A honvédség annak professzionális állományával fejlesztendő, de határozottan szembe szegülünk minden olyan politikai programmal, amely irreguláris, fegyveres vagy felfegyverkezett csoportok képzésével és legalizálásával, paramilitáris bandériumok toborzásával váltaná fel a nemzeti honvédelem hivatását.

2.)    Gazdasági céljaink

• A nemzetközi tőke irányítását fokozatosan ki kell szorítani, költségvetési tőkejuttatás kizárólag magyar munkavállalókat minősített többségben foglalkoztató vállalkozásoknak és a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében lehetséges. Magyar innováció külföldi kézbe nem kerülhet. A külföldi vállalatfelvásárlásokat adminisztratív-jogi-pénzügyi eszközökkel kell ellehetetleníteni.
• A „tőke állama helyett a munka állama” álszent újkonzervatív politikai gondolkodás – amelynek eredményességét az ideiglenességében és kiegészítő jellegében véglegesült és állandósult „közmunkaprogram” mutatja – meghaladandó: a spekulatív tőkét teljesen el kell lehetetleníteni, helyébe a nemzetközösség nagyvonalú szociokulturális önépítésének szolgálatába állított, jó hasznából ezt az önépítést finanszírozó termelőtőke kerüljön, a termelőtőke haszna ugyanis éppen a nemzeti önépítés, mint küldetés elkötelezett hivatása folytán nemesül jóvá. A nemzeti munkaállam nem egymással szemben álló társadalmi osztályok harcában vergődő, hanem a nemzetközösség egységéért működő, a nemzetegységben szervesülő hivatásközösségek érdekkiegyenlítő gazdasági rendszere.
• „A kicsi: szép.” Uralkodó, általános és privilegizált tulajdonformának a nemzetközösség hivatása iránti felelősséggel áthatott személyi tulajdont (Mindszenty-formula) tartjuk, minden e felelősséget elvető vagy e tulajdoni mértéket meghaladó tulajdonlás: alávaló. E tulajdon felelősségét a nemzetközösség önépítésében való termelőtőkeként viselkedve, mint jó haszon tölti be.
• A nemzeti elosztási rendszer elvi koncepcióját gyökerestül kell megváltoztatni: a gazdagabb tőketulajdonosoknak nem arányosan, hanem ezt meghaladó mértékben kell részelniük a közterhek viselésében (progresszív jövedelemadózás és progresszív társasági nyereségadózás, a hazai és idegen nagyvállalatok adókedvezményeinek megszüntetése, amennyiben önkéntesen, a nemzeti munkaprogramnak megfelelő munkavállalói hivatásközösség kialakításával nem csatlakoznak a Munkavállalói Résztulajdonosi Programhoz).
• Az alapvető létszükségleti termékek (nemcsak néhány élelmiszer) árát – ÁFA-jának csökkentése helyett – hatósági árként kell maximálni, biztosítani kell, hogy az egészséges nemzeti termékek rövid ellátási lánc útján jussanak el a termelőtől a fogyasztóig („MIÉP PIACOK” szervezésének anyagi támogatása, ezeknek ingyenes közterület és értékesítési standok nyújtása), a kistermelői közösségek önkéntes szövetkezését mind a támogatások nyújtása, mind a közterhek viselése szempontjából előnyben kell részesíteni a Munkavállalói Résztulajdonosi Programhoz nem csatlakozó nagyvállalatokkal szemben.
• A Mindszenty-formulának megfelelő illő és üdvös tulajdoni mértéket és értéket meghaladó ingatlan és nagy értékű ingó (pl. hajó, repülőgép) vagyonelemekre vagyonadót kell kivetni.
• A nyugdíjak kiigazítását úgy kell elvégezni, hogy annak értéke valóban tükrözze a nemzettag élete során végzett munka jó hasznának nemzetközösség általi megbecsülését.
• A hazai ipar, mezőgazdaság és kereskedelem mindenkor előnyt élvez az idegennel szemben. Ameddig az adott termelő vagy szolgáltatószektorban hazai többségi tulajdonú vállalkozás van, ugyanazt a terméket, szolgáltatást ugyanolyan vagy alacsonyabb színvonalon nyújtó vállalkozás adminisztratív-jogi-pénzügyi eszközökkel korlátozható.
• A termőföld idegen kézben nem lehet, az idegen és hazai zöldbárók földbirtokait olyan magyar családoknak kell felosztani, amelyekben a szülők élethivatásaként választják a mezőgazdasági tevékenységet és legalább három gyermek nevelését vállalják. Nem a földbirtokok életképtelen elaprózása a célunk, de a gazdálkodni kívánó családoknak lehetőséget kell adni hivatásközösségük megteremtésére, a kisgazda tanyasi életvitelre van igény a fiatal, magas mezőgazdasági ismeretekkel rendelkezők között is, ezt pedig a nemzetközösségnek méltányolnia és üdvözölnie, termőföldhöz, termelőeszközhöz jutással segítenie kell. Ki kell mondani, hogy a termőföld nem egyszerű termelőtőke, hanem anyaföld, ezért őseink vért áldoztak. Már az Európai Unióban maradásunkról való népszavazás előtt is újra kell tárgyalni csatlakozási szerződésünket és ki kell vonni a termőföldet a tőkeként áramlás szabadságának köréből.
• E kisgazda hivatásközösségeket a „Kert Magyarország Program” keretében kiemelten kell támogatni, termelőeszköz-beszerzéseiket vissza nem térítendő tőkejuttatással és rögzített, alacsony kamatozású hitellel kell biztosítani. Külön figyelmet kell fordítani az állattartó kisgazda hivatásközösségek segítésére, a területalapú támogatási rendszert felül kell vizsgálni, a minimális munkaerőt igénylő monokultúrák helyett az állattartást, a magas szintű élelmiszer-feldolgozást kell előnyben részesíteni.
• A magyar családok biztonságos, folyamatos gyarapodásának támogatása mellőzhetetlen a nemzetközösségi érdekkiegyenlítés követelményének következetes érvényre juttatásával, e támogatás az egzisztenciális megállapodottság egyre magasabb fokával arányosan csökkentendő.
• Az államnak a nemzetgazdaság általános bérszínvonalán kell munkahelyeket teremtenie, e bérszínvonal alatt való közfoglalkoztatás azon túl, hogy a megalázó szegénysegélyezés elleplezése, még a jó hasznot termelő tőkét is kiuzsorázza. A lakhatás az államnak akként kell biztosítania, hogy senkinek ne kelljen az utcán hálnia.
• Megújuló energiaforrásokkal kell csökkenteni az ország energiafüggését, a korszerű technológiákat nagyarányú állami támogatással kell hozzáférhetővé tenni a nemzettagok számára. A természetkárosító energiaforrások minden tekintetben kiküszöbölendők. Soha nem folytatjuk Bős-Nagymaros felépítését.
• Elvégzett munka, vásárolt áru vagy szolgáltatás kifizetetlenül nem maradhat, a nemzeti hatóságok jogalkalmazói szemléletét oda kell formálni, hogy a kereskedelmi ügyletek polgári jellege nem zárja ki, sőt megköveteli a csalások elleni kíméletlen eljárást és ezek megtorlását.
• A kevés nyersanyagot, de nagy szakértelmet igénylő iparágakat – így például a gyógyszeripart – meg kell erősíteni. Az innovációk jogi védelme szükséges a tőkeerős külföldi érdekeltségek felvásárlásától.  Az alap- és alkalmazott kutatások kiszámítható finanszírozását kell biztosítani, kutatóinkat anyagilag és erkölcsileg megbecsülni, a tudományba vetett közbizalmat megerősíteni.
• A külföldi bankok magyarországi fiókszervezetei tőkekivitelét szigorú korlátok közé kell szorítani, egyidejűleg a magyar takarékszövetkezetek pénzpiaci szerepét meg kell erősíteni a lakossági megtakarítások kezelésében és a lakossági hitelezésben.
• A Magyar Nemzeti Bank kizárólag a magyar államtól és a magyar nemzetközösségtől lehet „nem független”, minden más idegen érdektől viszont kötelezően függetlennek kell lennie.
• Felül kell vizsgálni Magyarország adósságszolgálatát, és amely esetekben megállapítható a többszöri visszafizetés vagy uzsora, azon hitelek további törlesztését meg kell tagadni.
• Nem a magyar államháztartás adóssága, a költségvetési (államháztartási) hiány nyomán felhalmozódó, növekvő államadósság teszi kiszolgáltatottá a hazát az idegeneknek (az államadósság abszolút értékben vett növekedése ugyanis a GDP kedvező növekedése mellett akár természetes is lehet, főként ha az államadósság túlnyomó részt a magyar nemzettagokkal, ezek hivatásközösségeivel szemben áll fenn, ekkor ugyanis kicsi a veszélye annak, hogy a magyar törvényes fizetőeszköz ellen idegen spekulatív támadás legyen indítható), hanem az ország bruttó külföldi adóssága a fizetési mérleg hiánya következtében. Ha a fizetési mérleg egyenlege negatív, azt külföldi fizetőeszközben való hitelfelvétellel kell pótolni, és ennek nyomán válunk kiszolgáltatottá az idegeneknek. Hazánk fizetési mérlege 2020-ra a korább öt-hat milliárdos plusztól kétmilliárdos mínuszra csökkent, és 2021 eddig publikált adatai is a romló tendencia folytatódását mutatják. A gazdaságpolitika középpontjába minden rendelkezésre álló eszközzel a fizetési mérleg javítását kell helyeznünk: a hazai import fokozásával és a külföldi export radikális csökkentésével, a külföldiek és nemzettagjaink hazai turizmusának újraindításával, gyarapításával, valamint az idegen hitelekért, befektetésekért fizetett kamatok és osztalékok visszafogásával (akár a külföldre vitt jövedelmek progresszív megadóztatásával, illetve a jövedelem kivitelének drasztikus korlátozásával).
• Anyaföldünk méhének kincsei és vizeink csak magyar kézben lehetnek. Folyóvizekkel felelősen kell gazdálkodni, az átfutó vizek útjának meghosszabbítása, lassítása indokolt a talajvízszint emelése érdekében, az elsivatagosodás megelőzésére hosszútávú stratégiát kel kidolgozni. A fokgazdálkodás (időszakos ártéri vízbővítés) hagyományait újbóli rendszerbe kell állítani a vidékfejlesztéssel, tájrehabilitációval párhuzamosan, valamint törekedni kell az invazív fajok visszaszorítására, a nemzeti vízgazdálkodás programját összekapcsolva az ökoturizmus ösztönzésével.

3.)    Oktatási és kulturális céljaink

• Kiállunk a tudományos szabadságért és a gondolkodás egyoldalú befolyásolása ellen, a tényeken alapuló történelmi kutatás annak tárgyára tekintettel nem minősülhet üldözendőnek, büntetendőnek. A második világháború munkatáborainak létét és működését nem éppen aktuális kormányaink politikai igazodása, helyezkedése, és az ennek reményében várt nemzetközi elismerés szerint kell dogmaként, kötelező tézisek kimondásával megítélni. Nem az a bűncselekmény, ha a tudományos kutatás igényességével megkérdőjelezzük a múlt történelmi eseményeinek valóságalapját, mert elfogulatlan, tárgyilagos következtetésekre kívánunk jutni kutatásainkból akár a jelenre nézve, hanem éppen ellenkezőleg az a bűncselekmény, ha e kötelező dogmákat abszolút igazságként elfogadva, azok megismétlődését kívánjuk.
• Az általános nyelvvizsga kötelezettséget felül kell vizsgálni a felsőoktatásban és e felülvizsgálat eredménye szerint lehetőleg ki kell vezetni a diploma megszerzésének kritériumai közül.  A reáltárgyak oktatására, megszerettetésére emberarcú pedagógusi stratégia szükséges, az összevont természetrajz – oktatás meghaladandó. Kiemelt figyelmet kell fordítani a funkcionális analfabetizmus visszaszorítására és újratermelődésének megelőzésére.
• A művészeti oktatásra, az oktatásbeli tehetségkutatásra és tehetséggondozásra kiemelt figyelmet kell fordítani. A Kodály-módszer általános alkalmazása nyerjen végre polgárjogot, hiszen minden gyermek torkában van egy hangszer.  Az éneklés lelki önépítő hatásairól vétek lemondani, ösztönözni kell a kóruséletet, amely kimondottan alkalmas a szociális készségek fejlesztésére, valamint a nemzetközösség elemi építkezésének egyik záloga.
• A magyarság ősi kultúrájának, társadalmi szerkezetének, gazdaságának bemutatása az iskolákban, múzeumokban, színjátszásban: a nemzeti önépítés alapja. A trianoni tragédiájával kapcsolatos szépprózát és költészetet a jelenlegi mutatóba szánt szerepeltetése helyett a nemzeti tantervek szerint meghatározó módon és kötelezően kell oktatni.
• A pedagógusképzés koncepciójának nemzeti szemléletű megújítása szükséges: nem elég a tankönyvek egyes fejezeteit kiegészíteni egy-egy nemzeti érzelmű költeménnyel vagy novellával, miközben a pedagógus kar gúny tárgyává teheti a nemzeti érzelmet.  Törekedni kell arra, hogy akik az oktatás áldozatos hivatására vállalkoznak, maguk is megismerjék és őszintén értékelhessék a magyar kultúra csodálatos kincseit, és ne kényszerből, hanem őszinte meggyőződéssel adhassák tovább ezeket a jövő nemzedékének.  Programot kívánunk indítani a pedagógusok és leendő oktatók, a köznevelési hivatásközösség számára ingyenes múzeumi programok, támogatott hangverseny-látogatási lehetőségek és képzés-továbbképzés formájában, együttműködést szorgalmazva a zeneiskolákkal, a Hagyományok Házával, a Magyar Zene Házával.

• Az oktatásban és a közművelésben a patrióta és nem a kozmopolita szellemnek kell érvényesülnie, példaképekként pedig nemzeti nagyjaik tetteit kell bemutatni, nem pedig idegenekét. A magyar történelem és irodalom oktatása, bemutatása a közművelődés hivatásközösségeiben mindenkor előnyt kell élvezzen az idegennel szemben. A népnemzeti kultúra uralkodjék az urbánus kozmopolitizmus felett!

• A népi kultúra hatalmas kincseit a világon egyedülálló és példaértékű módon kutatták és gyűjtötték nagyjaink: Bartók, Kodály, Lajta, Kallós, Sebő, ifj Csoóri és még sorolhatnánk szellemi nagyságainkat. Ezeket az értékeket a korszerű közoktatás részévé kell tenni, tudatosítani a népművészet kimagasló értékét, segíteni ennek visszaszervesülését mindennapjainkba, táncházak, alkotó műhelyek, kézműves foglalkozások támogatása útján. Törekedni kell arra, hogy a közösségi életnek ezt a művészi formáját az a magyar vidék se nélkülözze, amely létrehozta, napvilágra segítette ezt a gazdag nemzeti kultúránkat.

• Népnemzeti kultúránk hagyományos gyöngyszemeit a kormány támogatta szín- és zenejátszás ne a „megújhodott hagyomány” talmi inszinuációjának leple alatt, modernizált kozmopolita urbánus elsekélyesítésében, hanem eredeti szépségében, díszében és pompájában állítsa a nemzettagok közönsége elé.

4.)    Jogi céljaink

• Szükséges az alkotmányjogi panasz intézményének megújított bevezetése, az Alkotmánybíróság hatáskörének kibővítése. A nemzettagok ne csak egyedi peres ügyeikben, a bíró kénye-kedvétől függően, de ne is kizárólag az országgyűlési képviselőik vagy a köztársasági elnök útján fordulhassanak alapjogi sérelmeik gyanúja esetén az Alkotmánybírósághoz.
• A közhatalmi tisztségek hivatali idejének jogállami keretek közé szorítása, két törvényi cikluson túl azonos személy ugyanazon közjogi tisztséget általában ne tölthesse be, országgyűlési képviselőnek, helyi önkormányzati képviselőnek és polgármesternek se legyen jelölhető. Az Országgyűlés által választott, parlamenti cikluson átívelő kinevezés jogállami szempontból indokolt lehet, de túlzottnak találjuk a megválasztott közhatalmi tisztségek 9-12 éves időszakra azonos személy általi betöltését.
• Az országgyűlési képviselőválasztás rendszerét megújítani kívánjuk. A parlamenti bejutási küszöböt el kell törölni annak érdekében, hogy ne csupán egy-két, az aktuális fősodor politikai tömbjéhez tartozó nézet kapjon képviseletet. A nemzet egységének érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a döntéshozatalban az egész választóközösség érdekei megjelenhessenek, a kompromisszumkötés váljon gyakorlattá, ne érezze azt a nemzetközösség egyik fele, hogy minden egyes döntésnél semmibe veszik az egyébként méltányolható szempontjait.  A képviselők azonos számban kerüljenek be az Országgyűlésbe egyéni képviselőként és pártlistáról, kiemelten értékelni szükséges a képviselőnek a választókerületéért végzett eredményes munkáját. A kompenzációs listát meg kell szüntetni, össze nem mérhető választási szempontokat (egyén – párt) kompenzál, arra ösztönöz, hogy egyéni képviselő csak párttámogatott lehessen, a kompenzációs lista alapján felosztott mandátumok jó közelítéssel leképezik a pártlistás mandátummegoszlást. A képviselők mandátuma legfeljebb két parlamenti ciklusra korlátozódjon, hozzátartozók azonos időben ne tölthessenek be országgyűlési képviselői tisztséget, az országgyűlési képviselőjelöltség életkorhatára 70 év legyen. Az országgyűlési képviselők és a politikai vezetők (kormánytagok és államtitkárok) havi illetménye nem haladhatja meg az országos átlagos bérszínvonal mértékét.

• A jogi ismeretek alapjait a közoktatás részévé kell tenni, hasonlóan a pénzügyi ismeretekhez. A jogi alapismeretek elsajátítása elősegíti a személyes döntések biztonságosságát,  megalapozottságát, a károsodás bekövetkeztének lehetőség szerinti megelőzését.  A joghoz jutás alapfeltétele, hogy a bírósághoz fordulni ne jelentsen vállalhatatlan anyagi terhet, a költségkedvezmények köre bővítendő, feltételei enyhítendők. Az építőipari „körbetartozások” máig nem szűntek meg, ez ellen hatékony fellépés szükséges, továbbá a kivitelező kisvállalkozások jogi tudatosságát is fejleszteni kell, ezzel önvédelmi képességeik megerősítését átfogó módon kívánjuk biztosítani.

• Az egyéni jogok mindenkori alapja a hivatásközösséggel szembeni kötelezettségek teljesítése. A hivatásközösséggel szembeni kötelezettségek megtagadására, a hivatásközösség jogaival való szembe helyezkedésre egyéni jog nem alapítható. A hivatásközösségi jogok felsőbbrendűek az egyéni jogokhoz és érdekekhez képest.
• A közbeszerzési politikát felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a helyi kis és közepes vállalkozások egyszerűbben, de átlátható módon jussanak megrendelésekhez, e stratégiát képviselni kell az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusában is.
• A Büntetés-végrehajtás területén ismeretes, hogy a nemzetközösség jogos felhorgadással fogadta a „börtönbiznisz” eseteit, amikor az elítéltek az embertelennek minősített fogva tartási körülményeikre hivatkozva sikeresen folyamodnak a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz az államtól kártérítést követelve. Az elkövetett bűncselekmények méltó megbüntetésére, sőt megtorlására is rendre méltányolható elvárások fogalmazódnak meg, különösen egy-egy kiemelkedően durva, súlyosan közösségellenes cselekmény nyomán. A büntető jogkövetkezmények alkalmazását ugyanakkor meg kell tartani az állami végrehajtás medrében, a magyarság nem a talio, a fékeveszett és kontrollálatlan bosszú népe.  Amellett is állást foglalunk, hogy meg kell különböztetni a társadalomba visszailleszkedni szándékot mutató elítélteket, számukra minden segítséget biztosítani kell, a nemzetközösség hosszútávú érdekei is ezt kívánják. Segíteni kell a kapcsolattartásukat a családdal, mert minden kriminológiai kutatás azt mutatja, hogy a családjába visszatérni képes személy kisebb eséllyel követ el ismételten bűncselekményt.  Kiemelt figyelmet kell fordítani a börtönártalmak enyhítésére: a fogvatartottak egymás szisztematikus, rafinált kihasználásának, a bántalmazásoknak elejét kell venni, a büntetésnek nem lehet az a célja és eredménye, hogy lelkileg végképp eltorzított egyéneket szabadítson vissza a nemzetre. Ugyanakkor a tevékeny megbánást nem mutató, személy elleni erőszakos cselekmények elkövetőit a lehető legradikálisabban el kell szigetelni, ez ugyancsak a nemzetközösség érdekét szolgálja. A fogva tartás körülményeit illetően is a közösségi érdekkiegyenlítés következetes elvét valljuk: ne legyenek egyfelől luxusbörtönök a közélet kiváltságosainak, másfelől élősködőktől hemzsegő nyomortanyák az összes többi fogvatartottnak, a börtön nyilvánvalóan nem hotel, de a minimális higiénés körülményeket biztosítani kell. A fogvatartottak számára biztosított vásárlási lehetőség árszínvonala ne haladja meg az átlagos piaci árakat. A börtönboltokat összeférhetetlenségi szabályokkal kell elzárni a spekulatív nyerészkedéstől, korlátozott időre szóló közbeszerzés útján szükséges kiválasztani a szolgáltatókat, azok a börtönszemélyzet hozzátartozói nem lehetnek.

5.)    Önkormányzati céljaink

• A szubszidiaritás elvét kell érvényesíteni: helyi döntéshozatalra mindig a megfelelő szinten kerüljön sor, átgondolt, szakmai szempontok és ne országos politikai pártbefolyás szerint, alapvetően az érintett helybéli nemzettagok érdekeinek figyelembevételével. A települési hivatásközösségek életét jelentősen és hosszú időre befolyásoló fejlesztések, beruházások vonatkozásában helyi népszavazás formájában ki kell kérni a nemzettagok véleményét, mind azok szükségessége, mind a prioritások tekintetében. Célunk, hogy minden nemzettag otthon érezze magát lakóhelyi hivatásközösségében, a magyarok itthon: otthon legyenek.

6.)    Egészségügyi céljaink

• A magyar társadalom beteg mind fizikálisan, mind mentálisan – ezért nagyarányú forrásátcsoportosítás szükséges (a stadionépítésektől és más pénzpazarló látványberuházásoktól) az egészségügy fejlesztésére és az egészségügyi hivatásközösség anyagi és erkölcsi megbecsülésére.
• A génmódosított élelmiszerek és alapanyagok, takarmányok, valamint génmódosított takarmányon előállított húsok, feldolgozott húskészítmények szigorú behozatali tilalmát kell elrendelni.
• A tőkehúsok forgalomba hozatalára – a forgalmazhatóság időtartamára – nyugat-európai szabványokat kell bevezetni: ne etessük nemzettagjainkat olyan termékkel, amit más országokban már meg kellene semmisíteni. Minden kettős minőségi előírás megszüntetendő.
• A génmódosított növények termesztését tiltani kell. A konnacionalitás szellemében törekedni kell a szomszédos államokkal megállapodások megkötésére, együtt kell működni a GMO-mentesség megőrzésében, az egészségkárosító gyomirtókat ki kell vezetni, a környezet ökológiai védelmét biztosítani kell.
• A gyógyszeriparban, a gyógyszerek előállításában állami többségi tulajdonban álló vállalatok vegyenek részt. A kutatás, tesztelés és gyártás során is messzemenően ügyelni kell az etikai szempontok betartatására, az abortált magzatokból származó szöveteket, komponenseket határozottan tiltani kell.
• Az élelmiszeriparban valamennyi egészségre ártalmas adalékanyag felhasználását be kell tiltani.
• A gyógyszerek engedélyeztetési eljárásában kizárólag szakmai szempontok vehetők figyelembe, a politikai és üzleti nyomásgyakorlást jogi eszközökkel is meg kell szüntetni.

7.)    Közlekedési céljaink

• A vasúti közlekedést fejleszteni kell; a teherforgalmat széles körben vasúti forgalomra kell terelni. Erőfeszítéseket kell tenni a lakóövezetek zajártalmának csökkentésére, erre átfogó programot kell indítani (védőfalak, védő növényzet, elkerülő utak).
• A hazai közúti fuvarozók versenyhelyzetét javítani kell, a fuvarozásban dolgozó munkavállalói hivatásközösség biztonságos és kulturált pihenése érdekében átfogó fejlesztésekre van szükség.
• A helyi és helyközi köz- és vasúti személyfuvarozás menetrendjeit össze kell hangolni.
• Szükséges az állami tulajdonban álló magyar légitársaság újjászervezése és működtetése, tűrhetetlen, hogy a MALÉV-et tönkre tevő magán légitársaság tulajdonosi köre állami privilégiumokat élvezhet. Repülőtereket csak állami többségi tulajdonban és szavazatelsőbbséget biztosító vállalkozások működtethetnek.